Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Vágtabetolós" Ferenc

 

Mogorva úr Karácsonya

 

Mogorva úr viszonylag vidáman ébredt. Ez abból látszott, hogy csak kétszer rúgott bele a macskába. Ezen Hé, Macska is komolyan elcsodálkozott. Aztán beugrott neki a megoldás, hiszen ma van karácsony. Á, mégsem. Mogorva úr a karácsony miatt biztos nem csökkentené a rúgások számát. Lehet, hogy már nem szereti?

 

Hé, Macskának feltételezhetően volt rendes neve is, de mivel a gazdi mindig így szólította, nem erőltette a Cirmizést vagy hasonlókat.


Mivel az erősen elgondolkozó macsek elfelejtett fedezékbe vonulni, a szokásos reggeli útvonalát bejáró gazdi majdnem átesett rajta. Ezzel elmúlt a reggeli anomália, Hé, Macska megkapta a reggeli adag rúgását, Mogorva úrnak meg elröppent a jókedve.

 

Eltöprengett a napi teendőkön. Karácsonyfa állítás. Ünnepi vacsora. Ajándék. Igen, az lesz az ajándék, hogy idén kihagyja a karácsonyt. Csak a bosszúság van az egésszel. Először meg kéne venni a fát. Az elég macerás, mert méterre adják, és tavaly is rengeteg vitájába került, mire az íróasztalához ideális 53 centisre vágták a kiválasztott fát. Aztán az egészet ki akarták fizettetni, pedig csak az 53 centit hozta el. Tavaly előtt műfával próbálkozott, de nagyon rosszul bírta a méretre vágást. Még hónapokkal később is talált fémszálakat és műanyag darabkákat a parketta réseiben. Tehát fa nem lesz.


Igazándiból, ha kihagyja a karácsonyi készülődést, akkor az egész napja szabad, csak a főnökét kell valamikor meglátogatnia. A dilis minden évben meghívja az egyik alkalmazottat egy pár órás vendégeskedésre. Gyorsan lebonyolította a reggeli teendőit, aztán elindult, hogy minél hamarabb túl legyen rajta.


Az ajtónyitásnál irtózatosan hasbavágta egy beigli. Valamelyik lökött szomszéd a kilincsre akasztotta egy szatyorban. Szerencsére egész évben alig találkozik velük, de karácsonykor teljesen megvadulnak, még ilyen partizánakciókra is képesek.



Erről a hülye köszöngetésről sem tudja őket leszoktatni, a lépcsőházi találkozásoknál állandóan mosolyognak, meg beszélgetni akarnak. Rettenetes egy népség. Itt van a házmester is, még hogy boldog karácsonyt, már az is boldogság lenne, ha egyszer rendesen felmosna.



Mogorva úr lassan, ám szitkozódva vezetett. Mivel kizárólag ő tudott autót vezetni a város összes lakója közül, érthetően rettenetes stresszt okozott számára a közlekedés.


Gabi értetlenkedve fordult főnökéhez.
- Mégis mért kéne megmenteni ezt az ürgét?
- Na de Gabi, Ő is csak egy lélek, nekünk pártatlannak kell lennünk.
- De ez a fickó még a macskáját sem szereti. Nem is ő vette, a testvére bízta rá. Annyian vannak, akik megérdemlik a boldog karácsonyt, mért pont ő?
- Ugyan, nem mindenki olyan rossz, mint amilyennek látszik. Láss csak hozzá, ideális vizsgafeladat. Kezd az alapoktól. Vigyél neki szépen feldíszített fát, ajándékot. Tudod.


Mogorva úr megérkezett a főnökéhez. Te jó ég, egy nagy tanya, modern ház, istálló. A főnöke eléjött, körbevezette. Megmutatta a lovakat, kecskéket, kutyákat.
- Ő Csillag, nagyon kedves, megbízható állat.
- Aha, ugye az oltásai rendben vannak?
- Persze. Ismerkedjenek össze, vele fog kilovagolni. Simogassa meg nyugodtan.
- Na de ennek fogai vannak!
- Valahogy ennie kell, de biztosíthatom, hogy másra nem használja őket.
- És nem túl rázós egy ilyen izé?
- Ugyan, csak sétálunk.


Gabi hozzálátott a terep felderítéséhez. Társasház földszinti lakása, a ház körül kert. Nagyon kedves, és talán nem nehéz bejutni. Itt is van az ablak. Rács. Szúnyogháló. Fényvisszaverő fólia. Redőny. Még szerencse, hogy nem zárkózott, csak mogorva. Gabi áthussant az ablakon és leereszkedett a padlóra. Pontosabban az ablak alá helyezett egérfogókba. Ettől a pasitól kihullanak a tollaim - gondolta Gabi, majd munkához látott.



- GABIIIIII!!!
- Igen főnök, itt vagyok.
- Ennek örülök, de annak még jobban örülnék, ha a karácsonyfánk csúcsa is itt lenne.
- Az a helyzet, hogy Mogorva úr évek óta az íróasztalára teszi a karácsonyfát, de van fölötte egy polc, így csak meghatározott méretű fa fér el. És az ellátóban nem volt ekkora.
- De így nem lesz a fánknak csúcsa. Nagyon remélem, hogy pont neked nem kell hangsúlyoznom, hogy az angyalka nélkülözhetetlen. Egy 8 centis fatörzsre meg mégse húzhatok rá egy angyalkát, az elég inkvizíció jellegű lenne.



Mogorva úr már egy órája bóklászott a főnökével az erdőben. Sokkal rosszabbra számított. A ló nem volt éppen fenevad, végig kezesen viselkedett. Szinte biztos, hogy valami rettenetesre készül.
- Hogy tetszik?
- Hát elég hideg van, kényelmetlen a nyereg, és imbolyog a ló.
- Mogorva úr, maga ideális minőség ellenőr, de néha azért lazíthatna.
- Végül is nem olyan rossz.
Ebben a pillanatban dübörgő zaj hallatszott, majd néhány méterre tőlük kibukkant a sűrűből egy motoros. A főnök lova vad vágtába kezdett, Csillag is lépett kettőt, majd megállt, és a távolodó lovas után bámult. A motoros eltűnt az erdőben.
- Utánuk vágtázzunk?
- MI VAN? Hé, a lovak nem beszélnek, ki tréfálkozik?
- Oké, tőlem ácsoroghatunk itt is, de akár csinálhatunk is valamit.
- Tényleg te beszélsz. Egy kicsit pösze vagy, de te beszélsz. Mióta tudsz beszélni?
- Úgy ötven másodperce. Ez a pösze dolog kedves. Köszönöm.
- Ez az igazság. Visszatalálsz az istállóba?
- Nem. Csak az isztállóba.
- Jól van na, csak megjegyeztem. Menjünk vissza. Tulajdonképpen mért cipeled az embereket a hátadon?
- Szerinted ez most időszerű kérdés? Azért, mert nagyon kedvesek is tudnak lenni, van közöttük olyan, aki megérdemli. Persze vannak undokok és gonoszok is. Szerencse dolga.
- És most mért nem mész el? Nem akarsz szabad lenni?
- Nem voltam sosem szabad, nem ismerem. Félek a szabadságtól. Meg a szemem is beteg, az is lehet, hogy megvakulok, itt talán gondomat viselik.
- A vak lovakat elaltatják, nem?
- Az is lehet, szerencse dolga.



Gabi elégedetten kucorgott a bokorban. Nem egészen így tervezte, de úgy fest, hogy emberi beszélgetésbe kezdett valakivel Mogorva úr, még ha egy lóval is. Ez is valami. Még órákig beszélgetni fognak, mire hazaérnek.



Mogorva úr végre hazaért. Eléggé átfagyott, örült a megérkezésnek. Mindenki karácsonyozott már, nyugalom lepte el a környéket. A Csillaggal folytatott beszélgetés járt a fejében. Mesélt neki az ünnepekről. A felhajtásról. Csillag nem igazán értette. Azt tudta, hogy az emberek néha nagyhalom finomságokkal állítanak be, mindenféle ünnepeket emlegetve. Persze náluk is voltak ünnepek, például amikor kiscsikó születik, vagy eljön a tavasz. De a szeretetet és törődést nem kell ünnepnapokhoz kötniük.



Mogorva úr megdöbbenve tapasztalta, hogy valaki ül a foteljában. Ráadásul egy fehértollas figura.
- Hé, Macska! Itt van valami madárféle!
- Szia, Gabi vagyok, és a macskád nem eszik magamfajtát.
- Ettől féltem, mit keresel a lakásomban?
- Az a dolgom, hogy megszépítsem a karácsonyod. Fát nem kapsz, mert amit szereztem, azt vissza kellett vinnem, és a rács miatt különben is nehéz a szállítása. Mit szeretnél?
- Mármint, hogy kívánhatok valamit?
- Igen.
- Hát, aranyhalnak kicsit túlsúlyos vagy.
- Kímélj meg, mindkettőnknek nehéz napja volt.
- Jól van, mi lenne, ha mondjuk...
- Nem, másoknak nem árthatsz.
- Akkor pedig lehetne...
- Ne csináld már, ilyen pitiségre pazarolod?
- Jól van, akkor azt akarom, hogy...


- Sajnálom főnök, ez totál csőd. Majd a legközelebbinél jobban igyekszem. De azért lásd be, hogy ez elég kemény dió volt egy kezdőnek. Persze, ez nem mentség.
- Miről beszélsz? Tökéletes az eredmény, elégedett vagyok veled.
- Na de főnök? A világ tele van éhezőkkel, betegségekkel, az egész pusztul. Annyi mindent kérhetett volna, Ő meg azt kérte, hogy gyógyítsam meg egy ló szemét. Ez kudarc.
- Nem Gabi. Ez a kezdet.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.